kérésztánc

2011 január 3. | Szerző: szenilis |

 

Te mit tennél akkor, ha tudnád, hogy már csak egy nap van hátra az életedből? Ez a kérdés a vodafone reklám kapcsán is nagyon felkavart. Arra gondoltam, képes lennék megbotránkoztató és vad dolgokat tenni, nagy szenvedéllyel, mert nem kell foglalkoznom a következményekkel.. de az régen volt.

Most a tévéműsorokba fojtott teljes apátiám közepette kényeztetésre vágytam, és beültem egy kád forró vízbe egy Coelho könyvvel: Veronika meg akar halni.

Tetszett a cím. Hiszen belőlem is meghalt egy darab. Egy hideg kő maradt a gyomrom és a szívem között, mely úgy éreztem, nem tud már többé szeretetet, melegséget adni. Csak legyünk túl a következő napon is, csak oldjak meg mindent.

És tessék, itt a könyv, és benne a lány, aki racionálisan levezette, hogy miért is nincs értelme az életének, majd bevett négy doboz altatót. Egy elmegyógyintézetben ébredt, csövekkel a testében, ahol közölték vele, hogy végül is sikerült a terve, a szíve olyan mértékben károsodott, hogy egy hete van hátra.

Egy hét.. nagy idő annak, aki már készen áll az útra. De nincs mit tenni, már nincs döntési lehetőség, ki kell várni a véget, ott, az őrültek között.

De ki is az őrült igazán? Bátor vagy gyáva? Egyrészt bátor, mert mindent megtehet, hiszen ő úgyis bolond, másrészt gyáva, mert elmenekül a világból saját kis világába. És ki hova tartozik?

Veronika a bolondok között kezd el élni, megszegi a konvenciókat, kimutatja az érzéseit, megteszi amire vágyik, amit eddig elfojtott magában. Dühöng, gyűlöl, élvez és szeret. Él. Úgy, ahogy eddig még soha. És rájön, hogy ez akár jó is lehet. De fogy az ideje.

Nem írom le a történet végét, azt el kell olvasni. Már csak azért is, mert sokkal többet mond a könyv, mint amit én pár sorban próbáltam visszaadni belőle.

Én ezen a ponton jutottam nagy felismerésre. Hisz mindannyian haldoklunk. És még azt sem tudhatjuk, mennyi időnk van hátra. Napok? Hetek? Évek? Vajon így élnénk akkor is, ha tudnánk a végét? Mi az, amit nem teszünk meg, holott a szívük azt súgja, kellene? Mihez vagyunk gyávák és mihez lusták?

Hát, nem tudom. A világvége hangulat vezethet nagy anarchiához és sok fájdalomhoz is, de ha arra gondolok, hányszor nem mondtam vagy nem mutattam ki a szeretetet, amit érzek, azt gondolom, van min változtatnom.