maybe a baby

2011 május 19. | Szerző: szenilis |

 Ma őrült csipogásra keltünk, ismét beestek a padlásra a fészekből a kis verebek. Mivel a tavalyi év tapasztalatai alapján kimenni máshol nem tudnak, lenyitottam a padlásfeljárót és hárman három szobába röppentek – közben nem volt otthon macskakaja – , így elég veszélyes játékba kezdtem, de végül is kb. egy óra alatt az összes madárkát kimentettem, és a macskáim sem borultak ki nagyon.

Már egy hete egyedül vagyunk, apa kimenőt kapott a haverokkal “kifejezetten kapcsolatépítési céllal”. Ma hozzám is bejelentkeztek a barátnék, hogy az ezer éve tervezett csajos bulit megejtsük. Alapvetően nagyon lelkes lennék, de a mai nap egy kicsit más.

A madármentési akció után vettem egy terhességi tesztet, mivel óramű pontosságú szervezetem késett. És igen.

Hát, nem tudom, már lassan 10 éve nem történt velem ilyen. 

Az egyik pillanatban fatalista vagyok, hogy végre itt a lehetőség, hogy változtassak az életemen, a másikban kétségbe esek: képes vagyok rá? Akarom én ezt? Nem vagyok az egészhez túl öreg? Végre önállóak lettek a csajszik – s most kezdjük előről? És mi lesz a kávé-cigi-kávé este 7-kor eszek először és akár 16 órát is képes vagyok dolgozni énnel??

Már temettem önmagam, s most bennem van egy új élet? Ebben a roncsban? Jól meggondolta a kis drága? Tudok majd vele eleget törődni? Nem fogok vele túl sokat, a nagylányaim kárára? És egyáltalán, miféle hülye vicc ez a Jóistentől? Vagy csak jól tud időzíteni?

Most ezt tényleg nagyon nem tudom.. de az első reakcióm a mosoly volt, és ez jelent valamit