2.

2011 május 1. | Szerző: |

 Bocsánat, de korábbi bejegyzésem sürgűs kiegészítésre szorul. Úgy látszik, tényleg túl sokat vagyok egyedül, és terjengős mondandóm kimerül az önsajnálatban, és kimarad a lényeg, ha végre egyáltalán nekifogok. A túl sok gondolat, érzés, felvetés csak kavarog, és marad egy maszlag, lényegi tartalom nélkül.


A lényeg pedig az lett volna, hogy nem hiszek a felnőtt kapcsolatokban. Az egyetlen igazi kötődés a gyermek-szülő viszony. Az az ősbizalom, mely önmagából ered és feltétlen, még akkor is, ha utóbb ez megváltozhat. A szülő elhagyhatja a gyermeket, a gyermek szembefordulhat a szülővel, vagy végetvethet a kapcsolatnak a halál. Ennek ellenére ez az egyetlen őszinte kapcsolat és kötelék, ami létezhet.


A felnőtt kapcsolatok – barátságok, szerelmek – elmúlnak vagy átalakulnak, ezáltal nem is lehetnek igazi mély kötelékek. Fenntarthatja őket a társagdalmi konvenció, a megszokás vagy a kompromisszumkészség, de őszintén, miféle érzelem az, mely bárkire kivetíthető?


A barátságok időszakosak, az egymástól való függés, egymásra utaltság mértékében válnak intenztívebbé vagy múlnak el. A szerelem kémia, és maximum 3 év a kifutása, de szeretetre már nem vagyunk képesek. Veled nem működik, hát próbálkozok tovább, te “nem fejlődsz olyan mértékben mint én” hát továbblépek, vagy legőszintébben: vele jobb a szex és szebbek a mellei. Hát ezek az érzelmek? Ezek határoznák meg az életünk értelmét?


Ennél már sokkal őszintébb, ha lejátszuk a játékszabályokat és megállapodunk a keretekben. Az érzelmekre apellálás helyett a tisztelet, a megbecsülés, az odafigyelés és a felelősségvállalás a kulcsszavak egy működő kapcsolatban.


Nem mondom, hogy könnyű. Nem mondom, hogy én látom jól, vagy hogy én hibátlan vagyok. De szerintem csak ez az, ami működik.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!