szeretősdi

2011 március 25. | Szerző: szenilis |

 Ez most nem holmi intim részek parti, csak tiszta elméleti fejtegetés, de talán ez is jobb a semminél. Ahogy szex helyett szoktuk mondani: legalább beszéltünk róla.

A fő kérdés még mindig a miért, mely leginkább akkor merül fel, ha a viszony kiderül, vagy ha ki akarunk szállni. Mert így vagy úgy legalább egyszer életében mindenki érintett, és akkor már oda az objektivitás.

Mivel jelenleg inkább túl, mint benne vagyok akár a megcsaló, akár- tudomásom szerint – a megcsalt szerepen, most nyugodtan elmélkedhetem.

Mert valahogy a „miért ne” kérdés sokkal ritkábban merül fel. Szépek vagyunk, okosak és szórakoztatóak, akár egy szombat este, tettünk érte, hogy jól nézzünk ki, és van, aki ezt észre is veszi.. jönnek a bókok, a vadászat izgalma, hogy észreveszik bennünk a másik nemet, majd a fülledt és elfojtott szexualitás, az állatias ösztönök – és most inkább szól belőlem a vágyakozás, mint a megjátszott megbotránkozás – és jön, aminek jönnie kell.

Jó esetben ez egy röpke másodélvonalbeli dugás, rosszabb esetben valamiféle kapcsolat, mely elsődlegesen a fizikális vágyakra épül, de előbb-utóbb nem maradhat ki belőle az érzelem. A legszörnyűbb, ha az ember hinni kezd az egészben, elvakultan abban bízik, hogy az a most még csillogó másik jobb/szebb/okosabb/tökéletesebb.

Akárhogy is, ha belemegyünk hosszú távon a játékba, két alternatíva áll előttünk: előbb-utóbb valamelyik félnél felkapcsolják a villanyt, és megszűnik a varázs, vagy kapcsolat lesz a történetből, és akkor ugyanott vagyunk, mert hogy egy kedves barátomat idézzem: a legjobb nőt is unja már valaki.

Hát nem tudom. Akkor mire ez az egész? Csak mert szeretünk a mának élni? Vagy csak élni? Egy picit hinni a varázslatban, ha már nagyban nem is?

Egyszer majdcsak csitulnak a hormonok. Elmúlik ez is majd, mint minden más. Mostanság ez a kis utóbbi mondat tölt el csak örömmel. Mert csak annak fáj, és sok a teher, aki él. De ez csak pillanatnyi állapot, és valójában minden teljesen súlytalan és tét nélküli. Akármit is tettél vagy mondtál, mind elmúlik veled együtt.