hurrá, nyaralunk

2010 július 30. | Szerző: szenilis |

 Ott tartottam, hogy sikerült végre magam mögött hagyni a munkahelyi őrületet, és összecsomagoltunk végre az utazáshoz. Hajnalban még elküldtem két sms-t munka ügyben, aztán csendesen végigszunyókáltam a tizenórás utazást. És végre: görög határ. Ahogy átjutottunk, végig leander függöny az autópálya szélén és az elválasztó részen. Már ez önmagában gyönyörűséggel töltött el. Egy jó óra múlva pedig megláttuk a tengert, ahogy a sziklák tövét nyaldossa..

Úgy érzem, nekem ennyi jár. Már a látvány – a mediterrán táj, a déli mentalítású emberek – feltölt energiával.

Bár nagyobb társasággal mentünk, amit alapvetően nem szeretek, most jó kis csapat jött össze: jókat röhögtünk együtt, nem kellett alkalmazkodnunk egymáshoz, a gyerekeknek is volt társaságuk, kényelmesen tudtunk lazítani. Bár drága páromnak kicsit sok volt a barátainkból, de én élveztem az olaszos perlekedésüket, főleg azért, mert a végén mindig el tudták röhögni együtt a dolgot.

Ébredés után várt a kávé, illetve a csajok által hozott süti a pékségből, majd a csapat eleje a gyerekekkel átsétált a partra míg mi pakolásztunk és magunkhoz tértünk. Aztán egy kis védőitallal – sör a pasiknak, Bacardi a lányoknak – én is megjelentem. Úszás, pancsi a gyerekekkel, majd napozás egy(-két) jó könyvvel, hát kell ennél több? Teljesen ki tudtam kapcsolni az agyam. Este tenger gyümölcsei vacsorára, csavargás és egy laza beszélgetés egy-két fröccs mellett.. Imádtam.

Azért persze agyaltam is, ezt nem tudom kikapcsolni, de most nem a munka, hanem az élet nagy dolgai foglalkoztattak. Az első könyvem egy életrajzi regény – naplóféleség – volt, Milos Forman feleségétől. Finom fehérneműk hajtogatója. Rá kellett döbbennem, mennyire egyszerűek vagyunk, mi, nők. Nem vágyunk másra, csak hogy biztonságban érezzük magunkat, és tudjuk, hogy feltétel nélkül szeretnek. Ha ez a kettő megvan, és megadatik az anyaság öröme is, már boldogok vagyunk.

A másik könyvem is érdekes volt: Szex és nyugdíj. Botránykönyvnek tartják, mert egy hatvanon felüli szexpartnert kereső nő életét meséli el. Nagyon felkavart, bár szerintem nem amiatt, mint másokat. Végtelenül szomorúnak találtam azt a helyzetet, hogy a főhős egész életét gátlások között, a szexet tabuként megélve élte le, és minderre, valamint arra, hogy ezen változtatnia kellene, csak az elmúlástól való félelem döbbentette rá, akkor, amikor a partnerkeresés már nem egyszerű, és talán a szex sem arról szól, mint harmincévesen. Furcsa mód ahogy letettem a könyvet, vágytam volna újra kamasz lenni, előtte lenni a világ és férfi nem felismerésének. Vágytam volna a kalandozásra, új élményekre. Ezt szóba is hoztam, és meglepő módon a barátaink megdöbbenéssel fogadták: nekik ez az időszak az, ami jó, a biztonság, a stabil párkapcsolat.. Elgondolkodtam. Rá kellett jönnöm, hogy nekik van igazuk.

Amíg az ember keresgél, folyton elégedetlen. Biztonságra, kiszámíthatóságra, nyugalomra vágyik. Aztán ahogy megtalálta, hajlamos elfelejteni ezt értékeli. Picit belepunnyad a saját életébe, kapcsolatába. Náluk azonban ez a folyamatos bolondos egymásnak feszülés ad egy szikrát, lendületet, pezsgést a házasságuknak. Picit őrültek mindketten, és ez jól áll nekik. Jól csinálják együtt.

Hát, nem tudom. Nem könnyű játék ez a párkapcsolat. Együtt élni egy másik emberrel úgy, hogy pont elég legyél: ne túl sok, és ne túl kevés, és emellett még legyen egy kis tűz, lendület is a dologban.